A Rákos-patak vízgyűjtő regionális figyelő, elemző és ellenőrző rendszerének fejlesztése II.

2001-2002

A tanulmány az EMLA Alapítvány megbízásából készült és időszerű témát dolgoz fel, hiszen a Rákos–patak rehabilitációja már évek óta foglalkoztatja a vízügyi szakembereket, környezetvédőket és nem kevésbé a patak mellett élő embereket is. Egy vízfolyás történetének, a vízgyűjtő területe történeti földrajzának kutatása újszerű feladat, így sajátos munkamódszer követésére volt szükség. Egyrészt a patak természeti képének bemutatására kellett vállalkozni, ügyelve, hogy elsősorban annak történeti vonatkozásait mutassa be. Így került előtérbe az egykorú, Rákos–patakról szóló leírások bemutatása, valamint a patak földrajza. Egy újabb fejezetben megismerkedhetünk a táj középkori település – és birtoklástörténetével is, melyben nagy hangsúlyt kap, hogy a patak már az Árpád–kortól kezdve jelentős szerepet töltött be az ország életében, valamint, hogy a patak által hajtott malmok már a középkorban megjelentek. Bemutatásra kerül, hogy az egyes birtokosok számára is milyen fontos volt a patak, hiszen a határjárásokban is rendszeresen szerepelt a Rákos.

 A török korban a pesti határban lévő rákosi rétek állnak a kutatás középpontjában, hiszen az innen nyerhető szénát már a pesti törökök is kaszálták, a Hódoltságban a Rákos által hajtott malmok továbbra is működtek.

 A XVIII. században indultak meg a műszaki munkálatok Pest város határában, amennyiben a Rákos mentén lévő mocsarakat lecsapolták, a patakot bizonyos mértékig szabályozták. A dolgozat külön kitér a Rákos–árok jelentős szerepére, melyet Pest város mezőgazdasági életében töltött be. Rendszeres malomhasználatról vannak már adatok a század közepétől, illetve olyan új patakhasználati tevékenységekről van tudomásunk, mint kertek, halastavak vízzel való táplálása.

 A XIX. század végétől, XX. század elejétől már olyan modern igényeknek megfelelő munkálatokhoz használták a Rákos vizét, mint 1895–96–ban a Városligeti tó vizének felfrissítése a patak segítségével. A két világháború között a Rákos betonmederbe–terelésekor került sor a patak alatt a rákosi főgyűjtő megépítésére, azaz Angyalföld egy részének csatornázására. Néhány olyan érdekes munkálatról is beszámoltunk, mint strandfürdő létesítése a Rákos vizének segítségével, a felső rákosi rétek lecsapolása. A Rákos–patakon kialakított tavakból nyert jeget a XX. század első felétől már egyre kevésbé használták és máshonnan szerezték be a jeget.

 Külön fejezetet képeznek a rákosi malmok történetéről szóló kutatások. Nyomon követhető az intenzív malomhasználat a középkortól egészen a gőzmalmok elterjedéséig, ezzel párhuzamosan a vízimalmok alkonyáig.

 Bőséges jegyzetapparátusa és a kimerítő felhasznált irodalom a téma iránt mélyebben érdeklődők segítségére is szolgál. A dolgozat készítője természetesen tovább szeretné kutatni a Rákos–patak történetét, így remélhetőleg majd az esetleges további kutatások is napvilágot láthatnak.