A Rákos-patak menti regionális együttműködés létrehozása

2002-2003

A Víz Keretirányelv nevének megfelelően egyfajta szabályozási keretet nyújt a tagállamoknak felszíni és felszín alatti vizeik állapotának javításához. Általános elvárásokat fogalmaz meg, ugyanakkor a végrehajtás módjának és szervezeti kereteinek meghatározását a tagállamokra bízza. Ezzel lehetővé válik a tagországok felszíni és felszín alatti vizeinek a helyzetnek leginkább megfelelő szervezeti keretek közötti állapotjavítása. (Valamennyi keretirányelv előnyös tulajdonsága, hogy lehetővé teszi az egyéni helyzetekhez illő legjobb megoldás kiválasztását.)

 Mivel a keretirányelvek nagy mozgásteret hagynak a tagállamoknak, előfordulhat, hogy nem a jogalkotói szándék szerint történik a végrehajtásuk. Másrészt a szakemberek is igénylik az általános előírások konkrétabb definiálását. 2000. október 23-án megegyezés született egy közös stratégiai dokumentum elkészítésének szükségességéről. A svédországi találkozón (2001. május 2-4.) a tagországok elfogadták az Irányelv végrehajtásának közös stratégiáját (Common Strategy on the Implementation of the Water Framework Directive; CSI). Ez a stratégia azonban nem tekinthető állandónak, mivel a megállapodás szerint az Irányelv végrehajtása során szerzett tapasztalatok abba beépíthetők, a stratégia szükség szerint korrigálható.

 A szervezeti, szervezési kérdések több szinten vizsgálhatók. Az EU szintjén, az egyes tagországok szintjén, illetve a kisebb, egy országon belül található vízgyűjtő területek szintjén. Az egyes szinteken eltérő szervezési problémák, feladatok jelentkeznek. Az EU és a tagállamok szintje a szervezeti és finanszírozási kérdések tekintetében hasonló megítélés alá esik. Nagy eltérést a kisebb vízgyűjtők mutatnak, ezért a szervezeti keretek elemzésekor indokolt külön fejezetben foglalkozni e területek sajátosságaival.

 Az Irányelv megvalósításának jelen elemzés számára két vizsgálandó területe van. A gazdasági elemzések, a vízgyűjtő gazdálkodási tervek tartalma és készítése, illetve a társadalom bevonásának kérdése. E két területet az Irányelv is kiemelten kezeli. Az Irányelv bevezető részének 14. bekezdése szerint „… az irányelvnek a sikere a Közösség és a tagállamok szintjén, valamint a helyi szinten folyó szoros együttműködésen és összehangolt tevékenységeken, továbbá az információkon, a konzultációkon és a társadalom - ide értve a vízhasználókat is - bevonásán múlik”. Önmagában a társadalom megfelelő informálása és bevonása döntési lehetőség nélkül nem érne sokat, csak egy szűk szakértői, illetve civil szervezetekből álló kör számára tenne a döntésekbe való érdemi beleszólást lehetővé. Az Irányelv azonban kimondja, hogy „a döntéseket a vizeket érő hatások vagy használatok helyéhez a lehető legközelebb kell meghozni” (bevezető rész 13. bekezdés), s ezzel megteremti a társadalmi részvétel tényleges lehetőségét. A 46. bekezdés pedig a társadalom időben történő informálását írja elő, hogy az érdekeltek és az érintettek valóban beleszólhassanak a születendő döntésekbe, illetve a vízgyűjtő gazdálkodási tervek elkészítésébe. Az általános előírások mellett az Irányelv 14. cikke (A társadalom tájékoztatása és konzultációk) részletesebben foglalkozik ezzel a kérdéskörrel.

 A gazdasági elemek bevonása is több helyen megjelenik az Irányelvben. A VKI foglalkozik a „szennyező fizet elv” alkalmazásának fontosságával (bevezető rész, 11. bekezdés), az ésszerűtlen költségekkel megvalósítható jó víz állapot esetén köthető minőségi kompromisszumokkal (bevezető rész, 31. bekezdés), és előírja a víz használatának gazdasági elemzését (bevezető rész, 36. bekezdés, illetve az 5. cikk). Az Irányelv 9. cikke a vízi szolgáltatások költségei visszatérülésének a figyelembevételét, míg a 13. cikk a vízgyűjtő gazdálkodási tervek elkészítését teszi kötelezővé.

 A társadalom aktív részvételének biztosításával és a gazdasági/gazdaságossági kérdésekkel külön útmutató is foglalkozik (Economics and the Environment – The Implementation Challenge of the Water Framework Directive – A Guidance Document; Guidance on Public Participation in Relation to the Water Framework Directive).