Ipari és közlekedési zajforrások megelőzésének, csökkentésének jogi, műszaki és gazdasági eszközrendszere

2009-2010

E tanulmány célja, hogy egy leendő közlekedésmérnök és jogász szemével hívjuk fel a figyelmet a környezetkárosítás egyik régi- új formájára, a zajra.
Régi, mert a zaj zavaró, kellemetlen hatását az ókor embere is ismerte és igyekezett kivédeni. Új pedig azért, mert elvitathatatlan, hogy környezetünk zajterhelése a XX. században már évről évre erőteljesen nő.
Sokszor felmerül bennünk a kérdés, hogy vajon Magyarországot tekinthetjük-e jó gazdának a rá bízott természeti javak megőrzését illetően. A sajtó, tanulmányok azt sugallják bár igen erős fogyasztók vagyunk, egyre inkább nő a környezettudatos, környezetbarát termékeket-technikákat alkalmazók száma. A statisztikákat vizsgálva elmondhatjuk, hogy hazánk által okozott környezeti terhelés 1989- 1995 között volt a legalacsonyabb.
Az Európai Unióhoz való csatlakozással hazánk kötelezettséget vállalt az Unió környezetpolitikájának elfogadására, az irányelvek deklarálására, valamint hatályos szabályozásaink módosítása során a közösségi célok és elvek figyelembevételére. E koncepció a zajszabályozás során maradéktalanul teljesül, az egyes zajforrások határértékeinek megállapítása az uniós előírások átvételével történik.
A zajszint növekedése és a zajártalom a civilizáció fejlődésének velejárója, melynek kialakításában az ipari- mezőgazdasági létesítmények, a közúti-, vasúti-, légi-, és vízi közlekedés éppúgy részt vesz, mint a lakosság. Ezért a zajártalom elleni küzdelem nemcsak a hatóságok, intézmények és vállaltok feladata, hanem az egyéné is.
Fel kívánjuk hívni a figyelmet arra, hogy a jogalkotás mellett mely jogalkalmazói szervek, önkormányzati, országgyűlési biztosi tevékenység nyújt fogózkodót a környezetvédelem e területén.
Tanulmányunk elkészítése során mindvégig igyekszünk szemünk előtt tartani, hogy a környezetszennyezés e formája egy olyan probléma komplex kezelését igényli, mely csak több tudományterület szakembereinek együttműködése révén küszöbölhető ki.
Az ipar fejlődésével, a közlekedési eszközök, a különféle gépek elszaporodásával az élővilág környezete mindinkább zajosabbá válik. Így a tanulmány elején szeretnénk hangsúlyozni az élővilág kifejezést. A zaj-és rezgésterhelés káros következményeit a jogszabályok kizárólag az emberi életminőségre szűkítik le, figyelmen kívül hagyva azt a szempontot, hogy a zaj a természet egyéb élőlényei számára is kedvezőtlen hatás kiváltására alkalmas. Sajnos ezen szempontok a szabályozás során mind a mai napig figyelmen kívül maradnak.
A természeti tájakra, élőhelyek védelmére nincsenek megengedett zajterhelési határértékek, a tájvédelmi körzetek, védett területek csendje ki van téve az emberi magatartás önkényének, és remélhetőleg etikai normáknak.