A gyorsforgalmi úthálózat tervezési és megvalósítási kérdései a környezetvédelem és a közösségi részvétel szempontjából

Jelen kutatás a hazai gyorsforgalmi úthálózat káros hatásaira kívánja felhívni a figyelmet az autópályák fejlesztésével és létével kapcsolatos problémák vizsgálatával. Célunk, hogy interdiszciplináris módszerekkel, valamint más, a térségben található államokból szerzett információkat is felhasználva minél több szempont alapján alakítsunk ki egy, a fenntartható fejlődés elvét szem előtt tartó képet a kérdéskörről. Értjük ez alatt, hogy szükségesnek tartjuk esetenként mind a szélsőséges, az autópályákat csupán gazdasági alapon nézve egyértelmű áldásnak tekintő szemlélet, mind a fejlődés érdekeit figyelmen kívül hagyó, túlságosan elfogul „zöld” nézőpont felülbírálatát. Az egyértelműen ki nem kerülhető témák sokasága mellett szeretnénk esetlegesen újnak, innovatívnak számító ötletekkel is hozzájárulni a téma irodalmához. 

 A téma aktualitását nehéz vitatni, az utóbbi években rengeteg fejlesztési terv és ezekkel párhuzamosan számos tanulmány látott napvilágot a hazai gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésének szükségességéről.  Magyarország a határok megnyílásával és a külkereskedelmi kapcsolatai élénkülésével elkerülhetetlenül tranzit-országgá válik. Ennek hatásait az autópályáit már korábban magasabb szintre fejlesztő Ausztriában már megfigyelhettük, míg Lengyelország példája azért érdekes a számunkra, mert, mint szintén poszt-kommunista ország, sok tekintetben hasonló helyzetben van, mint Magyarország. Mindazonáltal kutatásunk elsődleges indokaként az szolgál, hogy Magyarországon a kétségtelenül szükséges infrastrukturális fejlesztések növelésével és felgyorsulásával, a meggondolatlan és hibás közlekedés-szabályozás következtében az autópálya építés káros társadalmi, gazdasági és környezeti hatásai máris kiütköztek, a károk túlhaladták a vállalt kockázati határokat, és új, előre nem látott problémák sürgetik a gyorsforgalmi közlekedés politikájának változását. Tanulmányunk részletesen foglalkozik ezekkel a problémákkal, azonban az alábbi néhány sorban kiemelnénk néhány, iránymutatóul szolgáló kérdéskört.

 A XXI. századtól a világ fejlett részein kockázati társadalmakról beszélünk, azaz olyan államokról, amelyek alapvető, létfenntartó tevékenységeikkel kockáztatják önmaguk és környezetük sérülését. Ez új feladatot állít elénk: hogyan tudunk egyensúlyt tartani – jelen esetben – a gyorsforgalmi közlekedés üdvös fejlesztése és az általa okozott károk között. Kezdetektől tudomásul vett, és alig-alig korlátozott a levegő-, zaj- és talajszennyezés. Ezek bizonyított egészségromboló hatásaival (mérgező anyagok a levegőben, szennyezett földben termesztett mezőgazdasági termékek, balestek, stb.) azonban úgy tűnik a szabályozás nem számol megfelelően. Viszonylag fiatal a lakott területek közelében haladó autópályák esetében az épületkárok problémája.

A gyorsforgalmi utakkal a távolságok csökkennek, Magyarország szépségei és látványosságai elérhető közelségbe kerülnek. A turizmushoz a megfelelő infrastruktúra nélkülözhetetlen, ám a túlzásba vitt autópálya építéssel pont a jellegzetes magyar tájat tesszük élvezhetetlenné. Az autópályák „biológiai vasfüggönyként” darabolják szét az emberi, állati és növényi élőhelyeket, közösségeket, olyan kulturális és ökológiai következményekhez vezetve, miket még jelenleg sem láthatunk pontosan. Az autópályák építéséhez, fejlesztéséhez és fenntartásához szükséges költségeket (közlekedés rendészet fenntartása, egészségkárosultak kezelése, mezőgazdasági károk, erdő- és épületkárok, útkarbantartás, stb.) nem az igazi haszonélvezők fizetik meg. E hibás közlekedési politika úgy emészti a pénzt, hogy a közlekedési alternatívákra való áttérés (vasút) még a gazdagabb országoknak is (Ausztria) szinte a lehetetlenséggel határos.

A további építések és fejlesztések csekély társadalmi támogatottságot élveznek, jelentős civil ellenállás tapasztalható, jogérvényesítési lehetőségeik korlátozottak, nem hatékonyak. Az információhoz jutásban és jogérvényesítésben hátrányosan érintettek kiszolgáltatottak.